Cikkemben egy olyan műfajról lesz szó, ami váratlanul tört be kontinensünkre. Pár éve még nem tudtuk, mit jelent az „aegyo” kifejezés, esetleg a „saranghae”, amit a rajongók használnak a szeretlek helyett. Egy olyan jelenségről beszélünk, ami néhány embernél már maga egy életérzés tud lenni, de valaki csak a szemeit forgatja. Ha azt mondom, hogy a műfaj kétfelé osztja a hallgatóságot, nem tévedek. Létezik néhány olyan dal is, amit még olyan ember is hallgatott, aki mára már utálja. Ilyen például a PSY – Gangnam Style vagy a Daddy. Hogy melyik ez a világuralomra törő műfaj? A koreai-pop.
A K-pop (케이팝, 가요, kajo), hosszabbik nevén dél-koreai popzene, talán az egyik legmeghatározóbb zenei műfaj a 21. században. Többek között elektronikus, hiphop, pop, rock és R&B alapokon nyugszik és különálló zenei műfajként tartják számon. Azt is mondhatnám, ez az egyik legmegosztóbb zenei stílus. A műfaj hangzása elüt a nyugati mintától, de valljuk be, nem tud elszakadni egymástól a kettő. Megmaradt a K-popban a pop tipikus dallamossága és témái: A szerelem, boldogság, összetörtség mind közrejátszik a koreaiak dalszövegeiben is. A K-pop egyfajta keveredés a nyugati elemekkel és sajátos hagyományukkal. Számomra sokkal különlegesebb, vonzóbb a K-pop világa, mint más zenei műfajé, bár ez lehet az újdonságok miatt, amit nyújtott számomra. Maga a kialakulása is eléggé érdekesnek bizonyult, ezt szeretném részletezni.
Története visszavezethető 1885 körülre, mikor egy nyugatról jött hittérítő – aki tanított is -, Henry Appenzeller különféle népdalokat játszott le, amik Angliához és Amerikához kapcsolódtak. Ezeket a melodikus dalokat végül elnevezték cshanggának (changga). Jellemzőjük, hogy összevegyítik az angol és amerikai hangzást a koreai dalszöveggel. Az ilyen cshangga-gyűjteményeket a japánok ellopták, befolyásoló céllal. Az egyik leghíresebb darab a Himangga (희망가; A remény dala) címet viseli. Az első K-pop zenei album Park Chae-Seon és Lee Ryu-Saek (Pak Csheszon és I Ljoszek E) által jelent meg 1925-ben. Az albumon népszerű japán dalokat fordítottak le. Jellemző volt kezdetekben, hogy az előadók csak lefordították más népek dalait a saját nyelvükre, de ez a 20-as, illetve 30-as években megváltozott. Ekkoriban jelentek meg a trotdalok, ami a K-pop legkorábbi műfaja. A japán gyökerekből származó, bizonyos enkadalok inspirálták ezeket. Nem mondok újdonságot akkor, ha azt mondom, hogy a Big Bang fővokalistája és most már legfiatalabb tagja, Daesung is népszerűsítette a trotdalokat. Hasonlóan hozzá, A Super Junior együttes is alkotott már ugyanígy, például a Don’t Go Away-ben.
1940 és 1960 között folyamatosan terjedt az amerikai könnyűzene Dél-Koreában, mind a háborúk, mind különféle celebek, mind az 1957-ben elindult American Forces Korea Network rádió is. Az ötfokú, pentaton hangsort felváltották hétfokúra, azaz heptachordra. A keletiek egyre több dolgot vettek át az amerikaiaktól. Az 1960-as években a dél-koreai gazdaság növekedésnek indult, az ország iparosodása a popzene terjedésében is szerepet játszott. Megjelentek az első magántulajdonú rádióállomások, fejlődésnek indult a filmipar. A korábban csak amerikai klubokban játszó koreai zenészek megnyíltak a helyi közönség felé is. Amikor a The Beatles-láz elérte Ázsiát, megjelentek az első rockegyüttesek Dél-Koreában is. Az első koreai rockegyüttesnek az Add4-t tartják, akik 1962-ben alakultak.
Az 1970-es évek a „hippi” folk-pop korszakának tekinthető. Ezekben az években a K-pop újabb átalakuláson ment keresztül. A zenészek többsége egyetemista volt vagy egyetemet végzett, a korábbi generációk zenészeivel ellentétben hobbiból zenélt és erőteljesen az amerikai életstílus befolyása alatt állt. Ez az ellentét a ’70-es évek folk-pop zenéjének fogadtatásában is megnyilvánult. A hallgatóság jórészt egyetemistákból állt, akik a terjedő amerikai hippistílust követték mind öltözködésükben, mind zenei ízlésük terén. Ezek a fiatalok ugyanúgy ellenezték például a vietnámi háborút, ahogyan az amerikai hippik is, és ennek következtében a koreai kormány több háborúellenes, liberális dalszövegű popdalt is betiltatott.
Az 1980-as évek legnépszerűbb műfaja a lírai ballada volt. A ’80-as évek legnagyobb sztárjának Cso Jongphil-t tartják, akinek 1980-ban megjelent első albuma hatalmas sikert aratott. Cso volt az első koreai előadó, aki a New York-i Carnegie Hall-ban felléphetett. Cso-t sokoldalú zeneszerzőnek tartják. Repertoárja a rock, a dance, a trot, és a folk-pop-ra is kiterjed.
1992-ben volt a populáris zene fordulópontja Dél-Koreában. 1995-ben megalapították Dél-Korea legnagyobb ügynökségét, az S.M. Entertainment-et. A ’90-es évek végén megalakult még három ilyen ügynökség, a YG Entertainment, a DSP Entertainment, és a JYP Entertainment. Megjelent az első fiú egyuttes, a H.O.T. akik 1995-ben debütáltak. Ezekután az ügynökségek sorra jelentették meg saját idolegyütteseiket Pl.: Sechs Kies, a S.E.S., a Fin.K.L, az NRG, a Taesaja, a Shinhwa és a g.o.d.
2012-ben a leghíresebb K-pop-sztár PSY lett, akinek Gangnam style című videóklipje futótűzként terjedt az interneten és néhány hét leforgása alatt túllépte a százmilliós megtekintést a YouTube-on. 2017-ben a BTS elnyerte a Billboard Music Awards Top Social Artist díját, koreai előadóként először, majd 2020-ban az első koreai előadó lett, akinek sikerült a Billboard Hot 100 slágerlista első helyére kerülni. 2020-ban az első K-pop-előadók lettek, akiket Grammy-díjra jelöltek.
Hogy bizonyítsam a dalok sokszínűségét, összegyűjtöttem nektek néhány dalt a kedvenceimből:
Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/K-pop és https://en.wikipedia.org/wiki/K-pop
http://megaera-magical-world.blogspot.com/2018/05/kpop-kedd-kezdetek.html
http://magyarulkorearol.blogspot.com/2018/03/a-kpoprol-roviden.html
Ha téged is érdekel a zene világa, látogass el a nagydiaktesztek.hu-ra és nyerj értékes nyereményeket!
(Szabó Dzsenifer)